Üdvözöl a [FnD]Klán

                     A FnD klán megint nagy lesz
                 Méltó régi nagy híréhez,

    Mit rákentek az Low-ok, lemossuk a gyalázatot.

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Mádéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.

Már másfélezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj de, gyakran tépte,
Nem értett egyet akkor sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

      <Magyar Himnusz>

HIMNUSZ

	 1
Isten, áldd meg a magyart	       
Jó kedvvel, bôséggel,
Nyújts feléje védô kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendôt,
Megbûnhödte már e nép
A múltat s jövendôt!

	2
Ôseinket felhozád	
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hôs magzatjai
Felvirágozának.

	3
Értünk Kunság mezein		
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szôlôvesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

	4
Hajh, de bûneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgô fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktol rabigát
Vállainkra vettünk.

	5	
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének	
Vert hadunk csonthalmain
Gyôzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvedre!

	6
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölötte.

	7
Vár állott, most kôhalom,
Kedv és öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak vérébol,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hô szemébôl!

	8
Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védô kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendôt,
Megbünhôdte már e nép
A múltat s jövendôt!

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat